Kézműves ízvilág

Egy hideg őszi délután kerestünk némi harapnivalót és a hideg eső ellen véletlenül tértünk be ebbe a meghitt, otthonos kis étterembe. A helyre ránézve nem is gondolná az tudatlan bámészkodó, mennyire jó kis helyet is talált magának. Hisz, ha csak épp egy pillantást vetünk rá, a helység szinte puritán berendezése nem árulkodik a csodás hangulatról ami bent van. Először is nagyon kedves Zsuzsi és Robi a két pultosunk. Mindenkit kedvesen köszöntenek aki betér, és mindig ajánlanak is valamit a tudatlan vásárlóknak, hisz renget féle-fajta, de csak és kizárólag halból készült étel van. Ez a kis bisztró rendkívül népszerű, szinte mindig tele van, nem véletlenül, hisz kitűnő a konyhájuk. Azonban nem csak a halételeik kiválóak, hanem jófajta kis borászatok borait és kézműves söröket is találhatnak itt a szomjas betérők! 

A hely, a tulajdonosok, az ételek mind kicsit egy mediterrán étterem hangulatát idézte fel bennünk: Kellemes sétálgatás közben megérzi az ember a sült hal illatát és a jó hangulatú beszélgetés moraját és rögtön kedve támad beülni. Az egyetlen probléma a hellyel, hogy nagyon pici és ez különösen érezhető télen, amikor sokszor sor áll, hogy bejuthassanak, vagy elvihessék a halukat a vendégek. Ez persze nyáron jobb, amikor a szabadban lehet ülni. De pároknak is érdemes ide betérnie nem csak az éhezőknek, hisz szerdánként kellemes jazz zene erősíti az amúgy is jó hangulatot, sőt az elfoglalt üzletasszonyok akár itt is megfőzethetik a karácsonyi halvacsorát, ha erre lenne igényük!

Ahogy az az eddigi két cikkünkből is kiderülhetett, a magyarországi kézműves csokoládégyártás a 2000-es évek elején kezdett bekúszni a köztudatba, és kb. 2005 után sorra nyíltak az egyedi termékeket kínáló csokizók és manufaktúrák. Napjainkig ez az élelmiszeripar egyik leginnovatívabb ága, a csokoládéfajták sokszínűsége és a hozzájuk társított számtalan ízvariáns kimeríthetetlen tárháza a kísérletezésnek.

Rovatunk harmadik epizódjában a méltán híres Rózsavölgyi Csokoládét mutatjuk be. A cég alapítója és tulajdonosa Csiszár Katalin, aki amellett, hogy olasz, francia és San Franciscó-i mesterektől tanulva a csokoládékészítés mestere lett, egyben a kínált termékek gyönyörű csomagolásáért is felel. A Rózsavölgyi Csokoládé üzlete 2008 őszén nyílt meg az V. kerületben (Királyi Pál u. 6.) és a cég azóta a hazai és nemzetközi csokoládé szakma prominens tagjává lépett elő. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2009-ben egy ezüst és egy bronz minősítést sikerült megszerezniük az Academy of Chocolate londoni versenyén ganache kategóriában. A két díjnyertes csokoládé közül az egyik az ancho chili-citromolaj bonbon, a másik a meggypálinka-málna bonbonjuk volt. A nemzetközi siker természetesen abban is megmutatkozik, hogy Magyarország mellett már Angliában, Ausztriában, Hollandiában, Hongkongban, Kanadában, Németországban és Svédországban is megjelentek a csokoládépiacon.

Csokoládéjaik és bon-bonjaik többsége korántsem mondható éppen diákbarát árfekvésűnek, ellenben az itthoni kézműves csokoládé gyártók palettájának csúcsát képviselik minőségben. Az édességek csokoládé alapját olasz, belga vagy francia forrásból szerzik be, de minden más alapanyagot hazai eredetű termékek közül igyekeznek vásárolni – tejszínt, gyümölcsöt, mézet, pálinkát, stb.

A Rózsavölgyi Csokoládé kínálatában nem csupán bonbonok, trüffelek, forró csokoládé és táblás csokoládék szerepelnek, hanem a KeserÉdesnél már megismert csokoládé szerszámok is megjelennek. Ezen kívül gyönyörű csomagolású drazsék, gyermekeknek szánt csokoládék és ünnepi édességek is szerepelnek a választékban. A két kedvencünk a Matróz Bajusz, amely nem más mint bergamot héj csokoládéban, illetve az elmúlt évek egyik gasztroslágere, a csokoládés macaron. Ez utóbbi azért olyan különleges, mivel a cég nem mandulalisztből, hanem egyedülálló módon kakaóbablisztből készíti ezt a francia eredetű finomságot.

Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, akkor mindenképp vessetek egy pillantást a cég honlapjára is, ahol online rendelésre is van lehetőségetek!

http://www.rozsavolgyi.com/hu/index.php

Soron következő kis beszámolónkban egy kis kézműveskocsmáról fogunk ismét beszámolni, a  Sörmanufaktúráról. Ez a pici, meghitt söröző a Gantz utcában bújik meg, a Margit híd budai lábához közel. Kellemes környezete van, és egy nagyon kellemes estét lehet itt eltölteni egy jó baráti társaságban. Mindenféleképpen érdemes foglalni helyet azonban, mert nem véletlenül emeltük ki, hogy a hely pöttöm. Igazából három helységből áll, két külön termecskéből és egy kinti teraszból. Messze kint a leghangulatosabb ülni, szinte mediterrán hangulata van, ahogy az ember a szép kis mellékutcában ül és iszogat. 

Bár a hely hangulata jó, azért meg kell említsük, hogy kicsit nehezen tudja a kocsmáros, aki a tulaj is egyben, kiszolgálni a vendégeket, ha túl sokan vannak. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy egyedül viszi az üzletet, másrészt annak, hogy nagy odafigyeléssel készít el minden egyes sört. Szinte minden sör elkészítése alatt kicsit bemutatta, hogy mi a különbség az egyes sörök között, amire szükség is volt, mivel ahogy azt megszokhattuk nem volt túl sok információnk a sörökről. Ez mindig nagy gond a kézműves sörökkel, de a kedves kocsmáros nagy odaadással avatott be minket az egyes sörök, ale-k draught-ok, lagerek közötti különbségek világába. Mi egyértelműen az Esti Mesét ajánljuk, amelyik egy a Guiness ízvilágához hasonló sör, enyhe gyümölcsös beütéssel.

Ugyanakkor a Sörmanufaktúrának van egy különlegessége is. A hely nemcsak kocsmaként funkcionál, hanem mindenfajta kézműves sört is lehet rendelni, illetve a raktárból venni. Ez egy jó ötlet véleményünk szerint, mi például rendeltünk egy rekesszel, összeválogatott sörökből. Sőt ki is cserélhettünk párat, mert miután kicsit összebarátkoztunk a tulajjal, és beavatott minket pár sör-titokba, ki kellett próbálnunk még pár márkát! Összességében ez a kis kocsmát úgy tudnánk leírni, mint egy tipikus törzshelyet. Nem a nagy tömegeknek szól, hanem inkább egy-egy (nagyobb) baráti társaságot tud kiszolgálni, azt viszont rendkívül jól. Persze lehetne gyorsabb kicsit, kicsit olcsóbb és így tovább, de mindezek ellenére érdemes egyszer benézni, és személyesen megtapasztalni az élményt.

Rovatunk második cikkében egy olyan különleges csokoládé boltba kalauzolunk el benneteket, ahol mindenféle extravagáns különlegességet megtalálhattok. A hely neve Keserédes.

Ismét egy kézműves sörökről szóló bejegyzés, a legutóbbi péntek esténk kapcsán. Helyszín ezúttal a Spíler Bistro Pub, a Gozsdu Udvarban.

A csipetcsapat két tagja igazi őszi fesztiválra látogatott nemrégiben, a magyar Oktoberfestre a Kopaszi gátra. Volt mit enni-inni, nem értünk haza üres pocakkal :)

Újabb állomás a kézműves kocsmák között: Csütörtök este az Élesztőben voltunk egy baráti társasággal.

A budapesti csoki-Kánaán rovatunk első cikkét olvashatjátok, mely rovatot további két cikkel toldjuk meg a következő hetekben. A rovatban különféle kézi készítésű csokikat készítő és forgalmazó cégeket mutatunk be, melyek megérdemelten kaphatnak egy kis extra sajtóanyagot tevékenységük elismeréseként. A rovat időzítése ennél nem is lehetne aktuálisabb, hiszen lassan itt a karácsony és a csokoládéval képtelenség mellélőni.

Hát rajtra fel, első bejegyzésünk a chocoMe-ről szól!

Mit tehet az ember, ha van egy állandó lyukas órája a hétfői nap délutánján? Kitalálja két nagyszerű barátnővel, hogy nincs is olyan messze a deák téri Cserpes Tejivó, ezért hát kiruccantak, hogy két óra között a fáradalmakat kipihenjék/kibeszélgessék.